Today we went up to the highest point in the area, a hill from which you could see (at least while we were there, an autumn afternoon doesn’t usually bring the clearest weather) 7 or 8 villages and the city, Székelyudvarhely, in the distance.
Sose fogom elfelejteni azt az út, fel a kilátóhoz, a terepjáróban. Ahogy a délutáni nap sütött a lombos, vékony fák között… Ahogy a levelek gyulladtok fel, mint egy vadtűz, a ragyogó napfénytől.
Amikor megérkeztünk a hegytetejére, felnéztem a kilátó irányban. Ott lobogott a magyar és székely zászlók. Egy jó melegítő érzés áradt ki a szívemből, mosolyogtam és a kilátóhoz indultam.
Csodálatos volt a kilátás. A hegyek, mint hullámok, kifolytak a tájon. A melegítő őszi színek egy hideg napnyugtáskor megkezdte az égő lángot bennem, és a székely pálinkát, amit ittunk a lapos, jéghideg alumínium üvegből, elkezdte a futótüzet.
Megígértem magamnak, hogy visszajövök.
No comments:
Post a Comment